"Sokszor az ember lelki nyugalma fontosabb mint maga a betegség vagy a probléma"

Kapcsolatom a WIWE-vel 2020 tavaszán kezdődött. Észrevettem magamon, hogy alkalmanként nagyot dobban a szívem, és néha ez ijesztővé vált számomra. Egyre jobban zavart, nem tudtam mire véljem. És mivel eléggé hipochonder típus vagyok, egyre kellemetlenebbül éreztem magam. A korona vírus időszakában – amikor az ember úgy is túlaggódja a bajait – ez még inkább zavart. Rávettem magamat arra, hogy problémámmal felkeressem a háziorvosomat. Ő EKG-t csinált, majd megnyugtatott, hogy szerinte nincs baj, ne foglalkozzak vele… Hát ez nem sikerült. Nem nyugodtam meg. Aztán – mivel kutakodtam az interneten a lehetséges okokat keresve – a Facebookon egyszer csak szembe jött velem a WIWE hirdetése. Rákeresve a készülék szolgáltatásaira, a körülményekre, egyik ismerős kollégám ajánlására bukkantam. Felhívtam, hogy mi a véleménye a készülékről, és ő jó dolgokat mondott. Meggyőzött arról, hogy ami az aggódásom tárgya, arról könnyen tájékozódhatok a készülék segítségével.

A hangos szívdobogás nem múlt, viszont közelgett a nyugdíjazásom. Édesanyám, aki túl a 85. életévén jó egészségnek örvend – leszámítva a magas vérnyomást – kitalálta, felét vállalja a készülék árának nyugdíjazásom alkalmából. (Már nagyon várta, hogy együtt legyünk nyugdíjasok…)

Így is lett, augusztusban megjött a készülék. Bár technikai analfabéta vagyok, sikerült beüzemelnem. Őszintén megvallva hol biztonságérzetet adott, hol tovább növelte bennem az aggódást. Amikor csupa zöld volt a jelzés, megnyugtatott, amikor néha sárga, elvétve piros volt a jel, figyelmeztetett, hogy ne nyugodjak bele a háziorvos elbagatellizáló mondataiba. Néha olyan gondolatok is foglalkoztattak, hogy biztosan akarom én tudni, hogy éppen hogy állnak az „értékeim”? Ha nem tudom, nem aggódok – szólt néha a belső hang.

Aztán augusztus végén elegem lett, végére kell járni ennek a dolognak. Kértem volna beutalót a kardiológiára. Beutalót kaptam, időpontot nem. Még a telefon sem működött. Aztán próbáltam emailen bejelentkezni, utolsó pillanatban lemondta az orvos a vizsgálatot. Kerestem magánklinikát. Ki volt írva a honlapjukra, hogy a rendelés szünetel. Végül sikerült egy új klinikán időpontot kapni, és eljutottam a kardiológus szakorvoshoz.

Vittem minden korábbi leletemet, és hát persze a WIWE-t és annak korábbi méréseit. Nagyon körültekintő vizsgálatban volt részem, le a kalappal. (Majdnem azt írnám, hogy megérte várni egy ilyen precíz vizsgálatra…) „Csupán” kismértékű szívizom megvastagodást mutattak ki, de a történet itt nem ért véget. Gondoltam, előveszem a kis „kütyümet”, hátha jobban tudja diagnosztizálni az orvos a problémámat az adatok által. Hát az orvos oda volt teljesen attól, hogy én ilyen készülékkel rendelkezem, és hogy milyen gondosan foglalkozom az egészségemmel, és teljesen meg lettem dicsérve. Jól esett. Még vagy fél órát várattuk az utánam jövőket, mert az orvos töviről hegyire elmagyarázta, mit tud a gép. Kiderült, hogy felét sem tudtam ennek, sok funkcióját nem is használtam. Mindent elmagyarázott rajta. Megnyugtatott, hogy mire figyeljek eztán, milyen értékeknél kell aggódnom, de szerencsére én ezektől messze vagyok – a WIWE szerint. Annak is örült, hogy a problémám története benne volt az adatokban, hiszen a készülék visszamenőleg két hónapra mutatta, milyenek az adataim.

Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor megnyugodtam. Mert nem egy eseti mérés, hanem egy folyamat állt az orvos rendelkezésére, hogy felállítsa a diagnózist. És azért is, mert még jobban megismertem, mire is használható ez a készülék. Sokszor az ember lelki nyugalma fontosabb, mint maga a betegség, vagy a probléma. Hónapokig izgultam, és végre most tudom, mi a bajom, szerencsére nem nagy, és a készülék segítségével azt is tudni fogom, ha majd esetleg nagyobb lesz a probléma. Remélem, nem fog bekövetkezni.

Györgyi